Az első blogbejegyzésemben szeretnék nektek, akik majd valaha is olvasni fogjátok bemutatkozni. :)

Nem is tudom honnan kezdjem a sztorimat. :/ Kezdem az elején. Én egy 21 éves srác vagyok, budapesti egyetemista, aki meleg. Eredetileg Debrecenből származom, de három éve úgy hozta a sors vagy az Isten, hogy sikerült bekerülnöm az ország egyik legjobb egyetemére. Azóta Budapesten töltöm életem egy részét mivel ide köt a suli. De mielőtt elkezdem az itteni napjaimat elmesélni térjünk vissza a kezdetekhez.

Debrecenben egy 5 évfolyamos gimibe jártam, ahonnan elindult a nap, mint napos civódásom azzal, hogy meleg vagyok. Erre rásegített maga a város környezete, felfogása. Kb. olyan 11.-es lehettem mikor végleg tudatosult bennem, hogy igen engem nem a lányok és velük való nemi kontaktus izgat hanem pont a saját nemem a fiúk. Sokáig magamat is nehéz volt elfogadni, mert olyan családban élek ahol a nem heteró lét "gyalázatos" botrányos. A 13. előtti utolsó nyár hozta el a végső változást az életembe, azért mert akkor már én elfogadtam magamat és nem akartam a világ és a család (egy részének) nyomásának engedni. Természetesen ez nem volt könnyű, mert apumon kívül senki  nem tudja a családból, hogy meleg vagyok. Ő az egyetlen akiben a melegségemben támaszkodhatok, neki nem kell megjátszanom magam, lehetek az aki vagyok. :) Ez a titkolózás még mindig tart a családban és még szerintem fog is egy jó néhány évig. Az önmagam elfogadása még jobban bebizonyította, hogy nekem nem Debrecenben van  a helyem, hanem Budapesten, az ország legliberálisabb városában. (Kár hogy manapság a liberális elvek szitokszóvá avanzsálódtak :(, de a tény az tény marad.)  A felköltözésem szintén segített abban, hogy annak fogadjam el magam amilyen vagyok.

Milyen is vagyok? Kicsit nagy darab vagyok, de én csak lazán hordom az izmaimat, szoktam mondani ha valakinek baja van az alkatommal. Tudom nem vagyok egy álompasi, de attól még 6 éve várom, hogy az a bizonyos emberke bekopogjon az ajtómon, vagy bármilyen platformon és levegyen a lábamról. Tudom ez kicsit elrugaszkodott, de én még szeretnék egy kicsit hinni a mesékben, hisz azért vannak, vagy nem? Ha valaki meglát az utcán lehet, sőt biztos, hogy felmerül benne, hogy ez a gyerek tuti meleg, vagy ahogy szeretik a heterók mondani "buzi". 

Mi az oka, hogy létrehoztam ezt a blogot?

Már évek óta ott motoszkált a fejemben, hogy  kéne csinálni egy blogot az életemről, de eddig még nem mertem belevágni. Féltem az emberek reakciójától, a sok negatívtól amit kaphat egy ember, illetve, hogy a családom azon tagjai akiknél ez "halálbüntetés lenne" nehogy megtudják a titkot. Lehet, hogy most lettem annyira "komoly", hogy tudjak egy blogot indítani. Nem tudom, de egy biztos, hogy sokat segített az, hogy az egyetemen az egyik órámra blogot kell csinálni. Persze azt az elején eldöntöttem, hogy ha lehet akkor nem ezt fogom belinkelni a tanárnak, mert ez talán már túl személyes, és nem szakmai. Igen ez volt az a bizonyos utolsó lökés számomra, hogy megalkossam az Egy meleg srác története, élete blogomat. Szeretném az én történetemet megosztani más emberekkel. Talán ez a legfőbb ok ami motivál engem, mivel így nemcsak én írhatom ki magamból azt ami nyomja a lelkem, hanem segíthetek vele hasonló helyzetben lévő melegeken. Hátha van olyan akinek pont ez lesz az utolsó lökés a coming out-hoz. 

Próbálok hetente posztolni egy új kis sztorit, de ha ez nem jön össze akkor biztos, hogy azt egyetem van benne, rendesen. Illetve ha van olyan témátok vagy kérdésetek amit szeretnétek, ha kifejtenék, akkor kommentben nyugodtan írjátok meg.